Nem elég biblikus. Nem feltétlenül van meg benne a történelmi hűség. A Biblia Jézusa nem azonos a Chosenben ábrázolt Krisztussal (utóbbi olyan, amilyennek korunk embere szeretné őt látni). Nem elég biblikus. Nem feltétlenül van meg benne a történelmi hűség. A Biblia Jézusa nem azonos a Chosenben ábrázolt Krisztussal (utóbbi olyan, amilyennek korunk embere szeretné őt látni).
Nos, ezek a megállapítások úgy tűnik, nem zavarták és nem zavarják azokat, akik ennek a sorozatnak a hatására kezdtek el érdeklődni a kereszténység iránt, vagy egyenesen emiatt a mondhatjuk így, szokatlan megközelítés miatt kerültek közelebb Istenhez, és adták át neki a szívüket és az életüket.
Az ötletgazda, Dallas Jenkins, akire vélhetően apja munkássága volt hatással. (Jerry B. Jenkins a 2000-es, illetve 2014-es Left behind (Az otthagyottak/Otthagyottak) című filmek egyik írója.) Fia rendező szeretett volna lenni, ám 2017-es, Gavin Stone feltámadása című filmjével nem ért el átütő sikert Hollywoodban.
Hobbiszinten azért továbbra is forgatott, gyülekezete számára készített egy karácsonyi kisfilmet, ami sokakhoz eljutott, és nagy siker lett. Többen győzködték, hogy ne hagyja abba, hanem folytassa, és igyekezzen minél több embert elérni a Szentírás üzenetével. Jenkins sokáig vívódott, de – a fejlemények ismeretében bátran mondhatjuk, hogy a későbbi nézők millióinak szerencséjére – végül belevágott a munkába.
Hogy mi lehet sikerének titka? Talán éppen az, hogy nem egy „klasszikus” Jézus filmet hoztak létre. Magyarul sorozatként aposztrofáljuk, ám a film hivatalos oldala (https://watch.thechosen.tv/) shownak nevezi.
Míg az első évadot részvények eladásából finanszírozták, a második évad forgatását már teljes egészében közösségi összefogásnak köszönhetően tudták elkezdeni.
A Chosent kezdetben az Angel Studios karolta fel, amely a Harmon testvérek tulajdonában áll, akik a mormon Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai, később a Lionsgate kanadai-amerikai filmipari cég támogatta.
Hogy a Chosen vajon miért lett ilyen népszerű? Az alkotók a Bibliát veszik alapul, de nem forgatókönyvként használják azt (hiszen nem is lenne érdemes így tenniük.) „Egyszerűen csupán” az Ige szellemiségét őrzik meg, azt adják tovább mai nyelven, mai megközelítéssel – a ma emberének, hívőknek és nem hívőknek egyaránt.
Az egyik kritika mondjuk, éppen ezt a megközelítést nehezményezi, mondván: „Nincs gondom azzal, amikor egy Jézus-ábrázolás célja az is, hogy közelebb hozza hozzánk annak a Jézusnak a barátságát, aki kifejezetten mondta, hogy menjünk hozzá, ha elfáradtunk, ő felüdít minket. De ha egy Jézus-ábrázolás ennél nem képes többre, vagy nem akar többet, ha kizárólag egy olyan Jézust hajlandó felfesteni a vászonra, aki számunkra elfogadható, kellemes, megérthető és kulturált módon viselkedik, az a mester küldetésének talán nem túlzás, hogy a legfontosabb eszközét teszi zárójelbe. Egy olyan Jézus, aki egyáltalán nem provokál, nem több, mint a mentális plüssmacim, akihez odabújhatok, amikor éppen szomorú vagyok, de nem késztet változásra, nem támaszt felém elvárást, nem lök ki a már megszokottból a teljesebb megismerés felé.”
Igaz, a film nem szokványos, nem Jézussal, nem az ő születésével kezdődik a filmes elbeszélés. Krisztus későbbi tanítványainak élete kerül előtérbe, a néző fokozatosan ismeri meg jellemüket, mindennapjaikat, emlékeiket, gyarlóságaikat.
A néző találkozik egyebek mellett egy karizmatikus fiatal halásszal (Péter, Shahar Isaac), aki adósságot halmozott fel, egy nővel, akit démonok gyötörtek (Mária Magdolna, Elisabeth Tabish), egy fiatal – mai szóval élve autisztikus vonásokat mutató – vámszedővel, akit gyűlölt mind a családja, mind a környezete (Máté, Paras Patel), egy vallási vezetővel (Nikodémus, Erick Avari), akit kétségek gyötörtek saját hitének hagyományaival kapcsolatban.
És ahogy haladunk előre a történetben, úgy jelenik meg „egyszer csak” maga Jézus (Jonathan Roumie) is. Aki valóban nagyon más, mint az a Jézus, akit más keresztény mozikból ismerhetünk (ki tudja, talán tényleg kicsit XXI. századi és „amerikai”): emberközeli, kedves, és jó humora van. Sokaknál mindez kiverheti vagy kiveri a biztosítékot, de úgy tűnik, többen vannak azok, akiket épp a megszokottól eltérő történetmesélés, és a „másfajta” karakterek tesznek a sorozat (a show) rajongóivá.
Ha valaki akar – és van, aki akar – beleköthet persze szinte bármibe a sorozattal kapcsolatban, kezdve ott, hogy miért Amerikában (Goshen, Utah állam) forgatták, miért lehetett szivárványszínű zászlócskát látni az egyik stábtag hátizsákján, és így tovább.
Holott az alkotók igyekeztek nagyon alapos munkát végezni: a hivatalos honlapról visszanézhetőek azok a kerekasztal-beszélgetések, amelyeken különböző felekezetű teológusok (római katolikus, evangélikus, zsidó) vettek részt, és körbejártak, megvitattak egy-egy adott részt és/vagy szereplőt teológiai szempontból is.
E sorok írója megérti a korábban említett kritikusnak a félelmét, ám mégsem tud azonosulni vele, mert úgy érzi, hogy ez a „más” Jézus, ez a megszokottól eltérő megközelítés jó eszköz lehet ahhoz, hogy elérjük a legfontosabb célt: nevezetesen azt, hogy ki-ki – akár hívő már, akár még nem – közel kerüljön, kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban is maradjon a valódi Jézussal, aki az élő Isten Fia, aki a Megváltó.
A mélyen hívő, baptista Dallas Jenkinsnek mindenesetre – saját bevallása szerint – ez volt a célja: a Biblia szellemiségét megőrizve közelebb vinni Jézust az emberekhez (vagy – mondhatjuk így is – az embereket Jézushoz).
Ami tény: a sorozatot a világon már több mint egy milliárdan látták, és már több mint ötven nyelven szinkronizálták. A magyar szinkron létrehozásáért közösségi gyűjtés indult, ennek keretében másfél millió forintot gyűjtöttek össze. Ez három évad szinkronizálásához volt elegendő. (Az alkotók nyolc évadot terveztek. Eddig négy készült el, most zajlik az ötödik évad forgatása.)
A Come and See Foundation (Jöjj és láss alapítvány) nonprofit szervezet célja, hogy hogy a Chosen egymilliárd emberhez eljusson. Amint azt Kyle Young, a The Chosen marketingvezetője elmondta, hogy a sorozat már 200 millió nézőt ért el. Az USA-n kívüli nézettsége már nagyobb, mint az amerikai nézettség.
A műsor ez idáig különösen Brazíliában, Mexikóban, Indiában, Lengyelországban és a Fülöp-szigeteken lett népszerű. Reméljük, hogy Magyarországon is sokan kedvelik és követik majd, hiszen a szeptember hetedikei Duna tévés premier óta a nagy sikert aratott Chosen című amerikai sorozat (show) – ami nálunk a Kiválasztottak címet kapta, bár Kiválasztottként is fordítható – már nemcsak mobiltelefonos applikáción, hanem interneten és televízión keresztül, immár magyar szinkronnal is elérhető.