Úgy gondolom, minden családnak megvan a maga mottója, ami a mindennapjaikat jellemzi.

"Az élet szenvedés."

A mi famíliánkat úgy hiszem, ennek tudata jellemzi a leginkább, ez az a tapasztalat, ami mindenre kihatással van, mindent befolyásol. Tegyük hozzá, nem ok nélkül. 

Édesanyám életkezdő tapasztalata a magára hagyottság, az érzés, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető. Nem mondhatom, hogy mindezt az anyatejjel szívta volna magába, hiszen a szülőanyja, miután világra hozta, a kórházban hagyta. 

Kérdezhetnénk persze, miért nem örült neki, miért nem akarta, de ezek teljesen felesleges kérdések. Nemcsak azért, mert vér szerinti anyai nagyanyám már nem él, így nem fogjuk tőle megtudni a választ, hanem azért is, mert amíg élt, sem árulta el, ki ejtette teherbe a második világháború idején Budapesten: egy őt megerőszakoló orosz katona, vagy épp a ház ura ott, ahol cselédként szolgált.

Szülőfalujába már terhétől szabadulva tért vissza, és nem árulta el a titkot a testvérén kívül senkinek, akivel megígértette, hogy amit megtudott, nem árulja el. Nem tette. Ő, vagyis a nagyanyám pedig az igazságot magával vitte a sírba. 

Kicsoda az ember, kicsoda az anya, ha nem ismeri a gyökereit? Kicsoda az ember, kicsoda az anya, ha sejtelme sincs arról, honnan származik? Kicsoda az ember, kicsoda az anya, ha nem csak azoktól nem kap szeretetet, akik a vér szerinti felmenői, de azoktól sem, akik hazaviszik magukhoz a lelencházból? 

Kicsoda az ember, kicsoda az anya, ha az az alapélménye, hogy ő nem kell? És nem tudja, miért nem. Azért netán, mert nem elég jó? 

Kicsoda az ember, kicsoda az anya, ha - akarata ellenére - átörökíti az utódaira mindazt, amiben neki magának is része volt?

Kicsoda az ember, kicsoda a lány, ha már eleve örökségül kapja a szenvedést? Hiszen anyai nagyszüleit nem ismeri, a koruk miatt az apai oldalon lévőket sem, testvére csecsemőként hal meg, és tizenévesen azt mondja neki az édesapja - nem szeretetlenség vagy érzéketlenség miatt, egyszerűen csak azért, mert tényeket közöl -, hogy ha a bátyja nem halt volna meg, ő meg sem született volna...? 

Kicsoda az ember, kicsoda a lány, ha születéskor nem sír fel, ezért halottnak nyilvánítják, félreteszik? 

Kicsoda az ember, kicsoda a lány, ha valahogy mégis túléli a saját születését? 

Kicsoda az ember, kicsoda a lány, ha ennek nyomát és következményeit - az oxigénhiány miatt kialakult fogyatékosságát - egy életen át viselnie kell? 

Kicsoda a lány, aki soha nem lett anya...?!

Én tudom, ki ő. Az a a valaki, aki úgy hiszi, nem elég jó. Nem elég jó ahhoz, hogy őt válasszák, mellette döntsenek, hogy valaki életre szóló társa legyen.

Aki még egészen fiatalon - tudattalanul - úgy döntött, nem örökíti tovább a génállományát, mert úgy hitte, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy szembeszálljon a sorsával. Hogy ne adja tovább a szenvedést a következő nemzedéknek.