Egy nő nemet mondott, és ezzel a tettével még a hírekbe is bekerült. Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök 2017-ben, harminchét éves nőként nyerte meg a választást, és lett országa legfiatalabb miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt gyermeket szült, és kivette a szigetországban járó, hathetes ún. anyaszabadságot. Az elmúlt években olyan komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, mint a két mecsetet érintő, ötven áldozatot követelő christchurchi terrortámadás, a White Island vulkán kitörése, a pandémia, és a gazdasági válság. Miniszterelnöksége 2023. január 25-én ért véget – a lemondásával. Visszalépését kiégéssel, valamint azzal indokolta, hogy több időt akar tölteni a családjával.

E sorok írója biztos abban, hogy – ha nem is minden nő, de – sok társa boldogan visszalépne a napi nyolcórás munkavégzés minden nyűgétől és örömétől a családja javára. Holott még vezető pozícióban sincs…

Amióta a nők is a „dolgozó nép öntudatos tagjaivá” kellett, hogy váljanak, illetve attól kezdve, hogy egy família megélhetése egy fizetésből nem biztosított, azóta létezik a családanyák mindennapjait megkeserítő dilemma: miként tudnának minden fronton – azaz mind a munkában, mind pedig a családban – egyformán helytállni?

Igaz, hogy a fészekmeleg biztosítása, a gondoskodás évszázadok óta a hagyományos női szerep része. Ám ez az alapvetően női feladat mint tudjuk, igen sokrétű, magába foglalja a gyermekszülés és nevelés mellett a háztartás vezetésének minden terhét és kötelességét is.

A „Hogyan feleljünk meg a különféle elvárásoknak?”  kérdésére valószínűleg nincs jó – tehát minden igényt kielégítő – válasz…

Egy biztos: bár ma már általában a férfiak is kiveszik a részüket egy család működtetésének feladataiból, még így is igaz az, hogy a nők életében egyszer a munka, másszor inkább a család szorul háttérbe. Lehetetlen elvárni a tökéletes egyensúly megteremtését.

Ennek elérése könnyebbé válhatna abban az esetben, ha a nő (és a családja) számára adott lenne a lehetőség, hogy a szülési szabadság letelte után döntsön (döntsenek) arról, hogy az anya vissza akar-e térni egyáltalán a munka világába, és ha igen, hogyan: bejárással, napi négy vagy hat órában, vagy ugyanennyi időben inkább otthonról dolgozna.

 A közelgő házasság hete (2023. február 12. és 19. között) jó apropót szolgáltathat kinek-kinek arra, hogy elgondolkodjon a házasságáról. Például akár a nőknek, feleségeknek, anyáknak a család vagy karrier közti választási kényszerét illetően.

A Biblia útmutatása mindenesetre világos: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (1Móz 1,27), valamint az Úristen – ugyancsak a Szentírás szerint – azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)

A férfi és a nő különböző feladatokkal megáldott (vagy megvert…) szereplői az életnek. Testfelépítésük, mentalitásuk, a világhoz való hozzáállásuk, gondolkodás –és látásmódjuk eltérő ugyan, de mindenképpen egyenrangú felek, akik segítőtársai kell, hogy legyenek egymásnak.

Ez a viszonyulás – mindkét fél részéről – talán kisebb vagy nagyobb mértékben elkerülhetőbbé tenné a szülés után esetlegesen fellépő depressziót, valamint megkönnyíthetné a válaszadást erre a sokakat foglalkoztató, ma is aktuális, igencsak összetett, „Család és/vagy karrier?” kérdésre.

Fel van adva a lecke.