– „Istennek hála, hogy internet is van ezen  világon…! Így a szegény szülő nincs arra kárhoztatva, hogy mindig mindent tudjon… És arra sincs immáron szüksége, hogy lexikonok tömkelegének birtokosa legyen. Pusztán annyit kell tennie, amikor gyermeke – első pillanatban megoldhatatlannak tűnő – házi feladatával szembesül, hogy a még számára is ismeretlen fogalmat begépeli a keresőbe, majd kényelmesen hátradől…”

Így volt ezzel Péter is, amikor nem tudta kapásból megoldani kisfia, Marci házi feladatát. A tanítónőjük ugyanis azt szerette volna, ha a gyerkőcök bővítik a szókincsüket, ezért a következő – fővárosi kisfiúk és kislányok számára az olyan „valóban nélkülözhetetlen” fogalmakat adta fel házi feladatként, mint a marharépa és a golyóscsapágy…

Istennek és a világhálónak köszönhetően azonban Péter fejcsóválás és homlokráncolás közepette tudomásul vette, hogy nincs választása, ha akarja, ha nem, ez van, ezt kell szeretni…

Ez nem kívánságműsor…

Egyébként is: férfi lévén azonnal a megoldást kereste egy-egy adott problémával, akarom mondani, megoldandó feladattal kapcsolatban, lett légyen az bármilyen könnyű, avagy épp nehéz is, így ebben az esetben is.

Nem emlegette hát az ifjú és minden bizonnyal lelkes tanerő kedves édesanyját, hanem csak leült a géphez és bepötyögte elsőként a marharépa, majd pedig a golyóscsapágy szót, és a jól ismert internetes lexikon máris kiadta azok definícióit. Halleluja! Küldetés teljesítve…

Már végzett, amikor hazaért a felsége, Marika is, és mivel Péternek soha nem volt erőssége a biológia, ezért úgy döntött, hogy az utolsó fogalmat meghagyja neki.

Az persze már más kérdés, hogy Marikának sejtelme sem volt arról, hogy az ő szeretett férje vajon miért így fogadja őt egy közönséges csütörtök délután, hogy: – „Mit gondolsz, drágám, vajon mi a legjobb, legmegfelelőbb meghatározás arra a szóra, hogy petesejt…?”

Marika csupán egy pillanatra akadt fenn ezen, hiszen nem lányuk, hanem fiuk van és ő is kicsi még, szexuális felvilágosításról tehát nem lehet szó; bár ki tudja, azt mondják, van, amit nem lehet elég korán kezdeni…

Végül úgy döntött, hogy 15 év házasság után bölcsebb, ha az ember lánya nem akar mindent sem tudni, sem megérteni, inkább nem kérdez, és alapból már semmin sem csodálkozik igazán…

Ha nagy a baj, úgysem tehet ellene semmit, később csak még rosszabb lesz. Ha pedig csupán múló rosszullétről van szó, akkor Péter minden bizonnyal hamar túllesz rajta…

 Nő lévén tehát – a szívére és az ösztöneire hallgatva – mosolyogva a férje felé fordult, és visszakérdezett: – „Bocsáss meg, de miről is kérdeztél, édesem, a petesejtről…?”