A hit, a békesség és az alázat egymás kezét fogva bandukolt a sűrű hóesésben. Közeledett a karácsony, és ők haza akartak érni, mire megérkezik az ünnep. De nagy bajban voltak ám, mert nem tudták pontosan, merre is van az a haza…

         Egymásra néztek hát, és azt mondták, induljunk csak el, az a lényeg, a szívünk és az érzéseink majd elvezetnek bennünket vágyott otthonunkba...

         Az a legfontosabb, hogy elinduljunk, hogy elkezdjük, hogy ne adjuk fel, és ne maradjunk tétlenek! – határozta el a három jóbarát.

         Mert azt gondolták, hogy nincs is rosszabb annál, mintha nem tesznek semmit és csupán csak álldogálnak…

         Ezért tehát egyszer, réges-régen a hit, a békesség és az alázat összekapaszkodva útnak indult.

         Amikor szembejött velük a szeretet, megkérdezték merre, s hogyan menjenek tovább, és ő megmutatta nekik az utat.

         És ők egyre csak mentek, meg nem állva, mentek tovább a szakadó hóban, a süvítő szélben és a fagyban, mert élt bennük a hazaérkezés vágyának reménye, mert útközben erősen elképzelték és nagyon akarták már érezni az otthon melegét, a forró tea illatát és a frissen sült pogácsa és mézeskalács ízét…

         És bár a hit, a békesség és az alázat úgy indultak el, hogy nem tudták pontosan, merre is tartanak, de idővel, azaz minden egyes lépéssel valahogy egyre határozottabban tudták és érezték is, merre és hová kell, hogy vezessen az útjuk.

         Ahogy telt-múlt az idő, úgy vált egyre világosabbá a számukra, hogy mit is kell tenniük: egy embert kerestek, egy igaz embert, akinek szívében lelhetnek otthonra majd.

         Ezért ha a szakadó hóban három furcsa, imbolygó alakot vélsz látni, ne ijedj meg, ne riaszd el, és ne üldözd el őket, hiszen nem tudhatod, hogy nem épp a hit, a békesség és alázat kerültek-e eléd...

         És ki tudja, tán épp a Te szíved lesz majd meleg, békés otthonukká 2015 karácsonyán.