Néha nehéz rálelni arra a bizonyos hivatásra, ami csak a miénk, és ami által mi magunk beteljesedett életet élhetünk... Nos, nekem az írás ez a csoda. A könyvek, a történetek, a mások által életre álmodott mesék világa nekem bizony sokszor szebb, mint maga a valóság.
Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem, hogy minden áldott nap szánjak időt az írásra, mindegy, hogy miről, csak írjak. Íme, most eleget teszek a kérésének és nekikezdek az írásnak.
Mégpedig úgy, hogy mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy küld nekem három szót, főnevet, melléknevet, igét, mindegy -, az cserébe ajándékba kap tőlem egy történetet.
Mindezt merő önzésből, magam miatt teszem. Hiszen az írott szó az életem, és az életem az írás. Ezért ülök most is a gép előtt, hogy írjak. És hogy éljek.
Kedves olvasó, kedves barátom, tarts velem ezen az úton, ha akarod!
1899 őszén hirtelen elhatározással nőül vette a húszesztendős Grosz Bellát (1879–1947), az egyik fővárosi színi iskola végzett növendékét. Házasságkötését kínos családi jelenetek előzték meg, de a hetvennégy éves Jókai hajthatatlan maradt.
Figyelem! A szöveg a magam szórakoztatására, internetes…